Utolsó bejegyzésem óta elég meghatározó események történtek, sőt, azt kell hogy
mondjam, pont azóta teljesen új időszámítás kezdődött. Ezekről privátban
bárkinek beszámolok, de nem szeretnék itt bővebben írni róla, csupán annyit,
hogy megvolt az első fotós munkám, egy színész srácnak a portfoliójába
készítettem képeket, amiket minden érdeklődő megtekinthet itt:
http://champmol.blogspot.com/
Egy egészen új megvilágításba helyeződött ezzel kapcsolatban minden, nem lehet tudni hova vezet ez az út, vagy vezet-e valahova, de nem lennék összetörve, ha a fizikai munkás létnek búcsút inthetnék. (Félreértés ne essék, nincsen ezzel semmi baj, nem a munka büdös, csak ha az ember foglalkozhatna főállásban azzal ami a szenvedélye is egyben, az nem lenne rossz.) Ennek kapcsán még csak tervek vannak, gondolatok, nem sikerült semmit kivitelezni, most még várni kell….amióta itt vagyok várok, mindig valamire…de jelenleg a koncepció módosult. Eredetileg hosszabb várakozást tűztem ki magam elé, de ez az alkatomhoz nem passzol, így a jelenlegi koncepció szerint decemberben reményeim szerint veszek használtan egy Nikont, nem azt, amiért jöttem, de egy jót, hogy el tudjak kezdeni fotózni, akár megbízásra is. Ehhez persze kellett az is, hogy az otthon hagyott objektíveimet egy „jótündér”4 kg
gríz kíséretében (ami itt kincset ér) utánam hozza! :) (Köszönöm Zsófi ezúton
is!!!!) Zsófi ittléte amúgy egy egészen átütő erejű élmény volt, végre történt
valami, és volt kinek megmutatni az arra érdemes helyeket. Szerencsére amikor
én dolgoztam, a házba lakó egyik srác pont szabadnapos volt és Zsófival tudott
lenni, ami mind a kettejüknek jó volt. Délutánonként pedig bejöttek a
munkahelyemre, és onnan együtt folytattuk tovább az utunkat. :)
A fotósorozatnak is köszönhetően igazán festői helyeket fedeztem fel ismét itt „északon”….ezekre Zsófival is elbóklásztunk. Egyre jobban kezdem megkedvelni azt a környéket is ahol dolozom, tekintve hogy ott nem a fényes, tündöklő város, hanem a kopottas, Tim Burton filmjeiről megismerhető, ódon és monoton London köszön vissza. A házak tetején nő a moha, kertekben a sövény viszont úgy formára van nyírva, ahogyan Ollókezű barátunk sem csinálta jobban. A környékbeli parkok pedig felérnek egy filmdíszlettel, igazán paradicsomi helyek.
Az elmúlt hetekben azon túl, hogy átgondoltam mindent, és egy másik utat választottam az itteni létemre nézve (kevésbé önsanyargató), sajnos elég beteg is lettem, ráadásul annyira, hogy nem is tudom mikor voltam legutóbb ennyire lerobbanva….talán gyerekként.
Zolival elérkezett a különválás időszaka.
http://champmol.blogspot.com/
Egy egészen új megvilágításba helyeződött ezzel kapcsolatban minden, nem lehet tudni hova vezet ez az út, vagy vezet-e valahova, de nem lennék összetörve, ha a fizikai munkás létnek búcsút inthetnék. (Félreértés ne essék, nincsen ezzel semmi baj, nem a munka büdös, csak ha az ember foglalkozhatna főállásban azzal ami a szenvedélye is egyben, az nem lenne rossz.) Ennek kapcsán még csak tervek vannak, gondolatok, nem sikerült semmit kivitelezni, most még várni kell….amióta itt vagyok várok, mindig valamire…de jelenleg a koncepció módosult. Eredetileg hosszabb várakozást tűztem ki magam elé, de ez az alkatomhoz nem passzol, így a jelenlegi koncepció szerint decemberben reményeim szerint veszek használtan egy Nikont, nem azt, amiért jöttem, de egy jót, hogy el tudjak kezdeni fotózni, akár megbízásra is. Ehhez persze kellett az is, hogy az otthon hagyott objektíveimet egy „jótündér”
A fotósorozatnak is köszönhetően igazán festői helyeket fedeztem fel ismét itt „északon”….ezekre Zsófival is elbóklásztunk. Egyre jobban kezdem megkedvelni azt a környéket is ahol dolozom, tekintve hogy ott nem a fényes, tündöklő város, hanem a kopottas, Tim Burton filmjeiről megismerhető, ódon és monoton London köszön vissza. A házak tetején nő a moha, kertekben a sövény viszont úgy formára van nyírva, ahogyan Ollókezű barátunk sem csinálta jobban. A környékbeli parkok pedig felérnek egy filmdíszlettel, igazán paradicsomi helyek.
Az elmúlt hetekben azon túl, hogy átgondoltam mindent, és egy másik utat választottam az itteni létemre nézve (kevésbé önsanyargató), sajnos elég beteg is lettem, ráadásul annyira, hogy nem is tudom mikor voltam legutóbb ennyire lerobbanva….talán gyerekként.
Zolival elérkezett a különválás időszaka.
Remélhetőleg egy jobb, szebb időszak jön el, amikor végre a magam ura lehetek,
és talán sikerül fotókon meg is örökíteni azt, ami a szép ebben a világban.
Tervezek egy egynapos túrát szintén a ház egyik lakójával, amely Bath és Wells városkáját foglalná magába, ezt még az ünnepek előtt kívánjuk megjárni, és csak akkor, ha képes beszámoló lehetséges lesz róla. Karácsonyra nem tudok sajnos hazamenni, januárig nincsen szabadságom, így marad valamikor február eleje környéke….de akkor remélem tényleg sikerül picit otthon lennem. :)
Amúgy ez a Starbucks dolog érdekes, mert az is lehet, hogy nem lesz már sokáig, tekintve, hogy pont most derült ki (tele vannak vele az újságok), hogy 3 éve nem fizetett a cég adót és900,000,000 font tartozása van…:)
A botrány kapcsán jött egy levél, szerződésmódosítást
akarnak aláíratni velünk, ami szerint heti mindössze 4 órára lenne mindenki
bejelentve…ami azt jelentené, hogy ha szabadságra megy az ember, akkor 4 óra
után kapna fizetést….ha ez bekövetkezik, akkor azt hiszem jobb tovább is állni
egyből. :) Teszem hozzá, amikor ezek a cikkek kijöttek, akkor kupaktanácsokat
tartott a manager az irodában „Óóóó máj Gud!” felkiáltással és hozzátette, hogy
„Áj szink vi vill klózing szúúúún”…:DTervezek egy egynapos túrát szintén a ház egyik lakójával, amely Bath és Wells városkáját foglalná magába, ezt még az ünnepek előtt kívánjuk megjárni, és csak akkor, ha képes beszámoló lehetséges lesz róla. Karácsonyra nem tudok sajnos hazamenni, januárig nincsen szabadságom, így marad valamikor február eleje környéke….de akkor remélem tényleg sikerül picit otthon lennem. :)
Amúgy ez a Starbucks dolog érdekes, mert az is lehet, hogy nem lesz már sokáig, tekintve, hogy pont most derült ki (tele vannak vele az újságok), hogy 3 éve nem fizetett a cég adót és
Hát ilyesmik történnek, történtek, bárhogyan is legyen, már nem igazán veszem komolyan ezt az egész itteni létet, megpróbálok minél többet kihozni belőle, de nem élném meg kudarcként azt sem, ha haza „kéne” mennem….:) Sőt….most volt életemben először olyan igazi honvágyam, vágytam elmenni Piliscsabára, Jenőzni egy jót, hazamenni utána, olvasgatni egy kicsit, Malvinkázni…elmenni koncertre barátokkal, utána beülni valahova kitárgyalni a látottakat….ilyesmik…
Tesóm jóvoltából kaptam egy emailt, amiben tudtomra adta, hogy ne aggódjak, „otthon minden a legnagyobb rendben, ahogy az illusztráció is mutatja”. A mellékelt fényképen pedig a jól megszokott kép, apuka a fotelban bóbiskol, Malvinka pedig a szoba közepén csücsül.:) A kép alsó felében pedig tesóm keze az internacionális minden oké beállításban. Azt mondjuk jó volt látni.
Zárásul ami még információ értékű, de nem itteni, hanem otthoni, és büszkélkednem muszáj vele, hogy a drága legkisebb öcsikém megnyerte a Magyar (Országos) Yo-Yo Bajnokságot!!! Így az ország legprofibb profi yoyosa lett! :)
Az érdeklődőknek itt egy link:
http://www.youtube.com/watch?v=0jZWUy_e4Mk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése