"Bolond ki földre rogyván fölkél és újra lépked..."

Rég nem jelentkeztem, ahogy mindig kissé zsúfolt időszak volt ez is. Megpróbálom valamelyest érthetően összeszedni az elmúlt időszak eseményeit.
Amikor megkaptam a szabadságot, meg is vettem a repülőjegyeket haza és vissza. A hazautazásig volt még négy hetem, és mondjuk úgy, hogy megfordult a világ. Orsi barátnőm meglátogatott egy hétvégre, ami egészen érdekessé vált.
Egy szombati napon a kávézóban azzal fogadtak a többiek, hogy valaki üzenetet hagyott nekem, ami elég megdöbbentő információ volt, mivel az első kérdés, hogy "Nekem?" majd pedig, hogy "Ki?" a harmadik pedig, hogy "Milyen nyelven?". Sajnos az üzenetet nem láthattam, ugyanis hála a "kedvenc cseh supervisor csajszimnak" nem sikerült hozzáférnem. De azért furdalta az oldalam a kíváncsiság...végül persze kiszedtem az egyik munkatársamból, h hogy nézett ki az illető, és akkor már nagyjából be tudtam azonosítani. Pár óra elteltével, amikor éppen az volt a feladatom, hogy menjek wc-t pucolni, és ahhoz kötelező, gyönyörű védőfelszerelésemet felöltöttem, be is lépett a célszemély a kávézóba...egy ideig gondolkodtam, h biztos nem ő volt, mert ha valaki üzenetet hagy, és már kávézott aznap, minek jönne vissza pár óra elteltével. Mindenesetre kikért egy lattét, és én végül a csodálatos öltözékemben megkérdeztem tőle, hogy véletlen nem ő hagyott e nekem aznap egy cetlit, mire a válasz: "Nem kaptad meg? Tudtam, láttam, a lányon, hogy nem volt őszinte a mosolya...ezért is jöttem vissza." Aztán kiderült, hogy mi állt az üzenetben, és mivel illetőnk is magyar, odavezettem Orsihoz, hogy beszélgessenek. Én addig bezártam a boltot, és végül este együtt mentünk tovább Camden Town-ba. Így esett, hogy Orsi többet beszélgetett emberünkkel, szóval lényegében többet tudtam meg másodkézből mint elsőből. Ez az ismeretség egy kicsit változtatott az itteni mindennapjaimon, mondhatnám elviselhetővé vált minden. Még midig volt két hét a hazaútig, és akkor a munkahelyen, meg a házban, ahol laktam minden elég nehézkessé vált, és semmi sem működött jól, az erőm és türelmem is elfogyott, egy hónapig nem volt szabadnapom, és kezdtem annyira leépülni, hogy csak ez az illető jelentett bármilyen kikapcsolódást, vagy kicsit felszabadultabb pillanatot. Komolyan elgondolkoztam azon, hogy nem jövök vissza és feladom...
Hirtelen minden viszonylagossá vált, és bármi elképzelhető volt.
Elérkezett a hazautazás napja, már alig bírtam magammal, és félúton elkezdett lüktetni bennem minden...HAZA...a bőröndömben nem volt semmi, még fehérneműt sem vittem, mert haza mentem....otthon minden van...:)
Megérkeztem végül és bár az idő miatt Budapest a szürkeségében tűnt fel, mégiscsak éreztem, hogy mi az ami hiányzott. Otthon lenni, újra látni a családot, a kiskedvenc Malvinkát, a barátokat...
Csak egy vers járt a fejemben:

Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, 
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt 
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. 
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága 
s remélem, testem is majd e földbe süpped el. 
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel 
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, 
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, 
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon 
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. 
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, 
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, 
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, 
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, 
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, 
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, 
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, 
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, 
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, 
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, 
piros zászló kezében, körötte sok gyerek, 
s a gyárak udvarában komondor hempereg; 
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, 
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, 
s az iskolába menvén, a járda peremén, 
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, 
ím itt e kő, de föntről e kő se látható, 
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. 

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, 
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, 
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, 
és csecsszopók, akikben megnő az értelem, 
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, 
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, 
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. 

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. 

Két nap otthoni tartózkodás után végre éreztem, hogy visszanyerem az erőm, vannak gondolataim, érzelmileg és értelmileg is inspirál minden. Kirándultam, beszélgettem, éltem....és eldöntöttem, hogy nem adom fel, végig fogom csinálni, azt amit elterveztem, és majd csak nyár végén térek haza végleg. Amikor ez beférkőzött a fejemben, hirtelen lebetegedtem, és az otthoni utolsó pár napomat ágyban töltöttem...de végül összeszedtem magam, és Ákos testvéremmel jöttem vissza, mert mostanra már sikerült eljutni oda, hogy meg tudjam hívni, és ki tudjam hozni ide.
Más volt így visszajönni, hogy hoztam magammal egy darabot otthonról, nem utaztam egyedül, és azt is tudtam, hogy már van itt is, aki vár, van munkahelyem, ahol minden megy tovább...sajnos a szobám is várt, benne a lakótársam által hagyott ótvar mocsokkal, a szoba közepén egy rohadó (pizzás)dobozzal, és szemétheggyel. Ákossal csak néztünk, de aztán összeszedtük, és kisebb takarítás után, jóval éjfél után nyugovóra is térhettünk. Tudtam, hogy ez a szállás-ügy nem maradhat így tovább....
Ákos egy hetet töltött itt, építészpalánta szemmel kémlelte a várost, és fényképezett. Sajnos az egy hét hamar eltelt, és sűrű volt a program, de azt hiszem sok szép élményt sikerült begyűjtenie. Amikor feltettem a reptéri transzfer buszra, megint rámszakadt a magány érzése, még akkor is, ha tudtam, hogy nem úgy vagyok már itt egyedül mint előtte. Azt is tudtam, hogy változtatnom kell, és egyértelműen a szállás kérdést kell megoldani. Visszatérésem után több itteni magyar törzsvendégnek is mondtam, hogy szeretnék költözni, esetleg járjanak nyitott szemmel, hátha tudnak valamit, de azt nem hittem volna, hogy egy hét alatt 3-4 ajánlatot is kapok. A legtöbb jó helyen volt, de drága....és végül Ákos amikorra a reptérre ért, én már kaptam egy ajánlatot. Pont pár órával csúszott le, hogy láthassa a szobát, azt a szobát, ami most már az én szobám....
Pár nappal korábban egy magyar srác volt bent kávézni, már láttam többször, de akkor beszélgettünk is egy kicsit. Később meg véletlen találkoztunk a buszmegállóban, aztán kiderült róla, hogy szobrásznak tanult, festeget, és nagyon érdekli őt is "ez a világ". Kérdezte, hogy én itt miért nem festek, aztán mondtam neki is, hogy messze lakom, sokat utazok, és a szobámban nem tudok, illetve annyira lehúz a közeg, hogy kiüresedtem...aztán felhozta, hogy egy ismerősénél van kiadó szoba, számot is cseréltünk, mondta, hogy hív...de úgy voltam vele, hogy "na persze"....és öregem tényleg hívott...ráadásul mondta, hogy igazából ő 5 percre lakik gyalog a munkahelyemtől, egy lakásban a barátnőjével. Még aznap este meg is néztem a szobát, és beleszerettem....egy régi kastély szerű házban van a lakás, csodaszép faburkolatos lépcsőház, ólomüveg ablakokkal, az előtérben hatalmas kandallóval, és a lakás meg egy igazi otthon. Pici, bájos, kedves, minden tele képekkel, festményekkel. Igényes és tiszta, az ára pedig majdnem annyi, mint amit a megosztott szobáért fizettem, nagyon messze, ott ahol semmi sincs...Meg is állapodtunk egyből, így a múlt hét szerda óta itt is lakom. A költözés nem volt egyszerű, de végül is segítséggel sikerült megoldani egy kanyarban. Majd mutatok képeket, mindenhol kazettás ajtók és ablakok, végre van külön szobám, és azért itt mégis csak hárman vagyunk egy fürdőre egy konyhára, és nem kilencen, mint az előző helyen. Arról nem is beszélve, hogy ez egy béke szigete, intelligens emberekkel, akiknek ez az otthona ezért nem szarnak le mindent, hanem foglalkoznak a dolgokkal, és nem utolsó sorban szeretik a tárgyaikat. :) Ennél nagyobb mázlim nem lehetett volna, a szobám is bűbájos, még a kerthez is van erkélyajtóm, és a munkahelyemre pedig csak besétálok...boltok, pénzautomata is pár percre van, a környék gyönyörű és biztonságos. Azóta, hogy itt vagyok, jobban is érzem magam, kevésbé vagyok fáradt. Egyetlen apró negatívum van, hogy nincsen internet, így kellett vennem egy mobilnetet, ami meg korlátozott, de még így is jobban elérhető leszek, mint ezelőtt. Ami pedig csak hab a tortán, hogy minden eddig szerzett ismerősömet a starbucksból szedtem össze, ők pedig szintén itt laknak a környéken, így tulajdonképpen bérlet nélkül is teljes életet élek, mert minden és mindenki gyalogtávolságon belül van. :)

Amiről még mindenképpen szeretnék beszámolni, az drága kicsi tesóm sikere...ugyanis ahogy legtöbben tudjátok, yoyozik, de "nem középiskolás fokon", és az eddigi minden munkája most érett be, ugyanis idén megnyerte a magyar országos bajnokságot, és most pedig az EB-t is!!! Profi kategóriában most nyert először magyar, és ez az én szeretett kisöcsém! :)

Ezzel a híradóba, és egyéb műsorokba is bekerült...szegény anyukám pedig pánikban van, mert ma megy ki hozzánk az RTLklub is...:D. Miből lesz a cserebogár? :) Szóval nemzetközi sztár van a családban! :) Utaztatják majd Japánba, meg az USA-ba is...különös miket nem hoz az élet! :)
Ezzel búcsúzom most, és majd hamarosan adok élvezetesebb élménybeszámolókat is, most csak a lényegre futotta. :)